Félelmek

EperkeONLINE!

A mai bejegyzésem arról fog szólni, mitől félek+féltem?

Gyerekként egy burokban éltem. A szüleim óvtak, féltett        ek és védtek mindentől. Nem engedtek egyedül sehova, nehogy elessek, nehogy megsérüljek, nehogy... És folytathatnám ezt a végtelenségig. Megóvtak volna a tűztől a víztől ha tudtak volna, ezért én ragaszkodóvá váltam.

Eljött az iskolakezdés,  amikor is kénytelen voltam elengedni őket, és viszont.

Tudjátok mitől félek? Attól, hogy elveszítek valakit,             ha nagyon megszeretem.  Mert ha megszeretem, akkor ragaszkodom.

Anyukámék megígérték, hogy hívnak mindig, hogy minden rendben lesz, és nyugtattak, hogy nem vagyok egyedül.

• De egyedül voltam.
  

• Nem ismertem senkit.
• Sebezhetővé váltam.
• Utálok sebezhető lenni.

Aztán eltávolodtunk, csak úgy megtörtént. Feltöltő kártyásak voltunk, egy este megígérték, hogy hívnak. De hiába vártam, nem tudtak hívni. Kicsi voltam, és az egészből csak annyit érzékeltem, hogy megszegték az ígéretüket. Egyszer pedig beszéltünk és hirtelen megszakadt a vonal, elköszönni nem tudtunk. Sírtam, hogy hogy tehették, én persze a világ másik felén vagyok, egyedül!

Aztán jöttek a szerelmes időszakok. A lényeg, hogy olyan nagyon szerelmes lettem, hogy kb. ő volt a világom. Egyszer aztán ennek is vége szakadt, nem csak a szerelmet veszítve el, hanem a legjobb barátomat is.

Addig hajszoltam magam a mélységbe, míg elkezdtem pánikolni. Minden nap úgy ébredtem - hajtottam álomra fejem, hogy sírtam, rossz érzéseim voltak, hogy engem senki nem szeret,mindenki elfog hagyni, valaki meghal s elveszítem...

Hogy hogy küzdöttem le a pánikrohamokat? Azt majd egy másik bejegyzésben.

Nektek volt olyan, hogy féltetek valamitől és leküzdöttétek?

Vagy esetleg féltek valamitől, de nincs kivel megosztanotok?

Segítsünk egymásnak!

Pacsi, ölelés!

EperkeOFFline    !